A fotográfia története I.

A vágy, hogy képekben megörökítsük a környezetünket egyidős az emberiség történetével. Már az őskori ember is barlangrajzok segítségével ezen az úton járt. Később agyagtáblákra vésték, fába faragták, papiruszra rajzolták vagy éppen vászonra festették a képeket.

Szinte pontosan I. Szent István királyunkkal (970-1038) egy időben élt egy Bászrában született arab tudós, Alhazan (965-1040), aki számos optikai kutatást végzett, többek között vizsgálta a lyukkamera képalkotását. A lyukkamera (camera obscura) egyszerűen egy sötét doboz (könnyen elkészthető pl. fekete kartonból), aminek egyik oldalára egy apró lyukat fúrunk, majd a lyukas oldalt tartjuk a téma felé. A lyukon keresztül a doboz szemközti falára vetülő nagy mélységélességű kép színes, fordított állású, oldalhelytelen. Ha 10-20 percre fotópapírt teszünk a dobozba (oda, ahol a kép kirajzolódik), majd előhívjuk, megjelenik a kép negatívja (erről kontaktmásolattal pozitív kép készíthető, azaz ha a negatívot egy másik fotópapírral összefordítjuk és megvilágítjuk, az új képet előhívva megkapjuk a pozitívot).