A vőfély

Öt éves korom óta szerepelek színpadon, az érdeklődésem korán a szórakoztatás, a humor felé sodort. Első rövid novelláimat, verseimet mindenek előtt Samu Gabriella és Radics Ágnes tanáraim értékelték, és ők adtak ösztönzést a folytatáshoz. 14 évesen kezdtem a Komlói Újságba rövid, csattanós írásokat írni (hálával tartozom Ferling Józsefnek, akkori főszerkesztőnek a lehetőségért és a bíztatásért). Szintén ekkor léptem fel először Harnóczy Csabáné támogatásával és értő segítségével a Komlói Színház- és Hangversenyteremben saját, humoros írásaimmal. Ezt számtalan fellépés követte, rendszeresen kaptam műsorvezetői megbízásokat városi, kulturális és egyéb rendezvényeken. 2006-ban a Magyar Rádió Humorfesztiválján szerzői kategóriában a középdöntőig jutottam.

Vőfélyként (ceremónia-mesterként) eleinte rokonaim és közeli barátaim lakodalmán segédkeztem, később mások is hívtak, akik „szájhagyomány” útján hallottak rólam. A lakodalom alatt a történések függvényében hol a háttérben, hol az előtérben segítek a hangulat és az események kedvező alakításában. Ennek a tevékenységnek egy kisebb, de általában emlékezetes része a verselés (saját készítésű, kifejezetten a párra, az ő elképzeléseikre, az adott lakodalmi menüre alakított rímekkel).

A vőfélykedés számomra jóval többet jelent néhány tréfás versike elszavalásánál, nálam az esküvőt hónapokkal megelőzően kezdődő tervezés-szervezés vagy például a lakodalom alatt levetített gyermekkori képekeből összeállított klipp elkészítése az alapszolgáltatásom része - sőt ennél sokkal több is!